Talán, talán
2009 október 16. | Szerző: E. |
Úgy tűnik lassan meggyógyulunk, de hogy meddig fog tartani ez az állapot, nem tudom. A mostani időjárást elnézve nem sokáig, bár most már könnyebb lesz öltözni, mert napközben is eléggé hideg van, nem nagyon fog megizzadni.
Aztán történtek itt dolgok, amit mi is alig akarunk elhinni, ha nem halljuk vagy látjuk. Szerdán délben, miután Linus már annyira éhes volt, apját hangosan felszólította, hogy idézem:”adjál hamm!” Na szóval azt hiszem meg fogjuk így érteni egymást. Az ez után elfogyasztott ebéd mennyiségéről inkább nem beszélek, hát mit ne mondjak az én diétás adagom kisebb:).
Aztán tegnap este állok az előszobába, ő meg bent a sötét szobájába a szekrény előtt. Próbálom kicsalni valamivel, ami sikerülni is szokott, komótosan vagy épp fellelkesülve kimászik. Na de tegnap nekiindult. Vagy 4-5 lépés után, ami inkább futás volt,elesett. Ezt a kirohanást az apja is látta, úgy felkaptuk, megpuszilgattuk, szegény csak lesett, mi bajunk van.Ez a menés -járás- bár nálunk inkább futás- dolog meg napról-napra több van, szóval Lina is fog járni, most már én is látom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Linus! Nagyon ügyes vagy! Az igazán nem semmi, ahogy enni kértél! :o) Csak így tovább! Ne is hagyd rá a dolgokat a szüleidre! Tessék Őket irányítani. A mozgásfejlődéshez is gratulálok, igazából senki nem hitte ám, hogy nem fogsz járni… még anya sem!
Hűha! Nem semmi, hogy már szóval kérsz enni, ez aztán ügyes!!!
A járással kapcsolatban is ügyes vagy, de mit is mondok nem járás, hanem futás! Most már aztán csak érjenek utol a szülők, ha bírnak 🙂