Egyikből ki a másikba be

2009 október 8. | Szerző: E. |

 És itt most a betegségre gondolom. Amikor azt  írtam, hogy túl vagyunk rajta, még nem sejthettem, hogy nem. Pár nap és újra visszaesők lettünk, szerencsére most láz nélkül. Orrot szívunk, gyógyszert veszünk, szerencsére csak köptetőt, mert ma reggelre más köhög is.Antibiotikum csak szombattól lesz, ha addig nem javul.

A legjobb, hogy ez sok nyavaja nem nagyon tűnik fel annak aki épp csak futólag látja, ugyanis a kedve végtelenül jó, az étvágyáról már nem is beszéljünk. Sokat eszik, de mégse hízik nagyon , pont amennyit kell. A keddi mázsáláson 9200 grammot és 74 centit mértek. Mindent tud, amit egy 1 évesnek kell.
1 hét alatt nagy fejlődésen ment át.Mindent ért, amit kell neki, mutogat mindenre, ismeri a könyvben az állatokat, integet boldog-boldogtalannak. Nevetgél , főleg velünk együtt, bármi legyen is az, amin mi nevetünk.Egy kézzel kapaszkodva megy az ágy mellett, egy -két lépés sikerül egyedül is, de még mindig a mászást szereti, így közlekedik. Az ágyról mesteri gyorsasággal tud letolatni, pelenkázás után csak szabad utat mutatok neki, és már mehet is amerre akar.
Most látom hasznát annak a jó döntésnek, hogy ezt a házat vettük meg lassan már 7 éve. Nagy egybenyitható terek vannak, ami egy ilyen kis örökmozgónak a lételeme. És majd milyen jó lesz, ha már kint is tudunk szabadon kószálni a hatalmas kertben. Már alig várjuk! De sajna míg nem tud menni, most így ősszel ez most kicsit szenvedés, mert már nem lehet mászni a fűben.